Örök barátok
A nappaliban ültünk és épp az „Új nap” filmet néztünk, amit a születésnapomra kaptam, ami éppen ma volt. Én Robertnek dőlve ültem az ágyon mellettünk Lauren ránk mosolyogva, a fotelben Jenny – már két hónapos terhesen – a másik oldalunkon meg Kelly a színésznő szerényen nézve a filmjét.
A barátaim már egész megszokták, hogy ő is a baráti körömbe tartozik csak Jennynek volt egy kis lelkiismeret furdalása, mert még mielőtt Kelly életébe csöppentem volna, lehülyézte Kellyt. De azért a barátsága kerekedett felül nem az előbbi érzése.
Furcsa volt most így nézni ezt a filmet ugyanis akkor, pont ebben a részben, jelenetben én voltam Kelly. De erről csak Lauren és Kelly tud rajtam kívül.
- Jó a film. – vigyorgott Robert. – Nem tudom, hogy én eddig miért nem néztem meg.
- Hát én se tudom. – ráztam a fejem. .- A következőre eljöhetsz velünk a moziba, Robert!
- Kösz! – biccentett. – Mikor is lesz, az Kelly?
- Novemberben, az hiszem. – mondta Kelly.
- Olyan sokára! – nyafogta Lauren. – Addig mit fogok én csinálni?
- Szerintem lesz elég elfoglaltságod, Lauren. – szólt Jenny. – Majd átjöhetsz hozzám, csevegni!
- Rendben. – bólogatott Lauren. – majd átmegyek.
- London is elég szép. – jegyezte meg Robert. – Amennyit láttam belőle.
- Ugye? – vigyorogtam rá. – Miért nem költöztök ide?
- Azt nem hiszem, Bonnie! – Robertnek lekonyult a szája széle. – DE még nem látogattál haza a nyári szünetben!
- Anyával már beszéltem, jövő héten megyek. – mosolyogtam rájuk. – Apa is meg akar köszönteni.
- Tényleg így már hivatalosan is tizennyolc vagy. – szólt elismerően Kelly. – Az nagy szó ám!
- Tudom. – bólintottam – Felnőtt lettem. Anyától egy vezető suli volt az ajándékom. meg tanulok vezetni!
- Nem mondod komolyan? – hápogott Lauren.
- De! – bólogattam nevetve.
- Ez nagyszerű! – mosolygott Kelly.
- Az. – helyeselt Jenny. – Nem kell, hogy anya fuvarozzon a suliig.
- Igen. – bólintottam. – Azért is szeretnék minél előbb meg tanulni vezetni!
- Úr isten! – nyögött Jenny. – Hogy tudtál ekkorát esni, Kelly? E kész életveszély.
Kelly csibészesen rám mosolygott aztán válaszolt Jennynek:
- Gondolhatod, hogy hányszor elpróbáltuk.
A konyhából kihangzott anyu hangja hogy menjünk fagyit enni. Elindultunk. Robert elengedett.
- Elmegyek mosdóba. – mondta. – Egy perc.
- Persze. – bólintottam.
Lauren és Jenny már nevetgélve mentek előre.
- Lenne egy kérdésem. – kezdte Kelly. –
- Tessék!
- Hogy tudtál ilyen jót esni? – nézett le rám. – Igaz volt, amit mondtam?
- Azt mondtad egyet kérdezel. – nevettem. – Na, mindegy, szóval igazából estem el ilyenkor. – magyaráztam. – Ha megnézed a kezed fel is sértettem.
- Akkor ezért volt ez a nagy seb. – bólogatott Kelly. – Értem. Hát gratulálok!
- Kösz!
Bementünk a konyhába és elkezdtük enni anya maga készített fagylajtját. Anya már a kezdetektől már a kezdetektől megszokta, hogy Kelly is a barátnőm. Őt ugyanis mindig hidegen hagyták az ilyen dolgok, mint hogy valaki híresség. Nem érdekeltek. Ő szerinte egy híres ember is csak ember nem valami csodabogár… És igaza is van! Kellyt is – ha nem láttam volna már képeken előtte – átlagos lánynak néztem volna. Robert is bejött és leült mellém.
- Utána tehettek egy kis sétát! – ajánlotta anya. – Körbemutathatnád a barátaidnak a környéket!
- Jó ötlet anyu!
Egy darabig csend volt csak a tévét lehetett hallani kintről. Én újra végignéztem a baráti körön. Annyira… teljesnek éreztem ez így. Hogy Kelly is itt ül köztünk! Ez így volt jó! Hiszen mi már örökké barátnők leszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése