Futva hagytuk el a házat és a közeli erdőben álltunk meg. Találtunk szarvasokat, de semmi mást. Mikor már úgy éreztük, eléggé tele vagyunk vérrel kirohantunk az erdőből.
- Mi lenne, ha eltöltenél velem egy napot? – kérdeztem.
- Oké. – vigyorgott Nessie rám. – Nessie vagyok. Tudom, hogy már ismersz, de azért… - kinyújtotta a jobbját.
- Ivy! – kuncogtam és kezet ráztam vele. – Hová menjünk.
- Nem tudom, sétáljunk, még kitaláljuk. – vetette fel. Így hát elindultunk valamerre.
- Mesélj magadról! – kértem. – Mindenre emlékszel, ami veled történt.
- Egytől egyik! – bólintott vigyorogva. – Néha csodálkozom, rajta hogy ez hogyan történhetett… De néha meg tök természetes!
- Érdekes a történeted. – mondtam. – a szüleid mesélték nekem. azt is tudom, hogy te is fél vámpír vagy.
- Szóval te is! – nevetett. – De jó! De mesélj magadról!
- Nem olyan érdekes az én mesém. – legyintettem.
- Mindcenkinek a másé az érdekes! – vont vállat. – Azért csak mond el!
- Hát jó… - nekikezdtem az elejétől és elmondtam mindent a végéig. Elmeséltem részletesen azt is mikor Belláék rám találtak.
- Te jó ég. – szörnyülködött Nessie. – Nagyon rossz lehetett. De nálunk már jó életed lesz! Örülök, hogy anyáék megtaláltak. Így nem leszek egyedül.
- Képzelheted én, hogy örülök! – mondtam komolyan. – Talán még mindig ott kóborolnék valahol. A családod kedves társaság! Vendégszeretőek. Hálás vagyok nektek.
- Most egy fél vámpírral több! – mondta és szélesen elvigyorodott. – Esme örülhetsz. imád rám főzni. Most már két személyre főzhet néha.
- Mondjuk, nem igazán szeretem az emberi ételt. – vallottam be.
- Én, se de a nagyi kimondottan jól főz! – nevetett. – Anya is néha csinál dolgokat, de inkább hagyja hadd csinálja a mama.
- Anyukádék igazán szeretik egymást, ugye?
- Igen. – bólogatott nagy komolyan. – Néha rájuk nézek és belefájdul a szívem, ahogy ők boldogok együtt! De barátnőkkel szép az élet, igaz?
- Igaz!
– Alice is jó barátnőm. Készülj fel rá hogy szörnyű a divathóbortja!
- Tapasztaltam! – bólintottam nevetve.
- Ja persze! – kacagott velem Nessie. – Állandóan el hív engem is vásárolni! Már dugig van a ruhásszekrényem! A vendégszobánkba is vett egy csomó mindent!
- Igen láttam. Ott alszom.
- Ja, tényleg. – csapott a homlokára Nessie. – Jó volt ez a vadászat.
- Az! – helyeseltem. Egy másodpercig szünet volt. – De mond… - kezdtem tétován. – Anyukád említett egy Jacob nevű srácot.
- Ja, igen. – sóhajtott. – Mindenkinek elmondja. De nem baj hogy megtudtad. Még nem is nagyon járunk, csak jóban vagyunk!
- Ő is vámpír, mint itt mindeni más? – kérdeztem széles karmozdulatot téve.
- Nem ő… vérfarkas. – válaszolta tétován.
Egy kicsit ledöbbentem. Vérfarkas? És vámpírok?
- Jóban vagytok a vérfarkasokkal? – vontam le a következtetést.
- Már rég! – felelte. – De nem veszélyesek ránk nézve. Úgy tudom Jake ma is átjön. Megismerkedhetsz vele. Vagy te…?
- Semmi bajom nincs velük. – mondtam gyorsan. – Csak másképp gondoltam.
- Értem. – bólintott. Most egy hosszabb csend állt be.
- Gyere megmutatom neked a kedvenc patakomat! – mondta és mutatta az utat egy kis patakig amit egszarűen át lehetett volna lépni egy nagyobb lépéssel. De szép heléy volt.
Leültem a fűbe ő meg mellém.
- Néha relaxszálok itt egy kicsit, ha megunom az otthoni pezsgést. – mondta körülmutatva itt.
- Jó is. – mondtam. – Jó hely. Megfelel a kikapcsolódásra.
- Általában Jake-kel jövök ide. – mesélte. – DE ő ma a barátaival tölti a délutánt…
- A barátai is farkasok?
- Azok. – bólintott. – De bírom őket. Jól elvagyok velük. Néha meglátogatom őket lent La Push-ban a rezervátumban.
- Majd egyszer leviszel oda? – kérdeztem.
- akár most is ha szeretnéd. – mosolygott.
- Most ne, majd talán holnap. – ráztam a fejem. – Mára még nem akarok különleges programokat.
- Oké, nekem jó a holnap is.
Egy darabig csak ültünk és néztük a folyót. Mérhetetlenül boldog voltam
*
Alkonyatkor mentünk vissza Belláék házához. Addigra ők is otthon voltak már. A nappaliban ültek egymáshoz bújva és a tévében néztek valami meccset. De kételkedtem benne, hogy konkrétan azt nézték.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik.
- Sziasztok! – intettek vissza. – Hol voltatok?
- A patakomnál. – mesélte Nessie. – tök jól elvoltunk. Ivy sokat mesélt magáról, meg beszélgettünk a vérfarkasokról.
De még milyen jól elvoltunk – gondoltam magamban mosolyogva. Renesmee igazi barát.
Edward rám mosolygott hirtelen és mintha kicsi hála is lett volna arany szemeiben.
- ennek örülök mondta nekem. Összeráncoltam a homlokomat. Ezt nem értettem.
- Jaj, bocs Ivy! – szabadkozott Nessie és apjára mutatott. – Ő az apám, mint gondolatolvasó! Néha kicsit frusztráló lehet.
- Ó értem. – mosolyodtam el újra. – Igyekszem megválogatni a gondolataimat.
Edward, Bella és Nessie egyszerre kezdtek el nevetni. Tényleg, mint egy igazi család. Olyan furcsa volt, hogy Nessie annyi idős, mint a szülei.
- Nem éppen. – mondta nekem Edward. – Én tizenhét vagyok, ha úgy vesszük. Nessie egy évvel időseb nálam.
Kuncogtam. Hirtelen nagyon álmos lettem.
- Menj fel lefeküdni. – tanácsolta Edward.
- Edward kérlek. – esdekeltem félig mosolyogva.
- Ne haragudj. – mosolygott bűnbánóan. – De tényleg menj fel. Nessienek is ideje lefeküdni.
- Jól van apu. – sóhajtott Nessie. – Jó éjt!
- Igen jó éjt!
- Szép álmokat lányok! – mondták kórusban és ezen mind nevettünk.
Nessie vel felmentünk a saját szobáinkba. Lefürödtem, átvettem a pizsamám és bebújtam a paplan alá. Hihetetlen mennyire jó érzés egy igazi család! Jobb, mint bármi más. És egy barátnő… Még életemben nem volt egy barátnőm sem...
Remélem tetszik. Tudom kicsit rövidke lett, de szerintem aranyos! Jó olvasást hozzá! :)
