Ásítottam egyet és felültem az ágyban. Mikor nyújtózkodtam bevillant emléke a tegnap este történteknek és egy boldogsághullám söpört végig rajtam. a mellettem lévő helyre néztem - ami üres volt. Hol lehet Alex?
Kinyitottam ajtót és dudorászva szökdécseltem le a lépcsőn. Aztán elszörnyülködtem, mert hirtelen rádöbbentem, nem vagyok egyedül. A nappaliban ott ült Renesmee és engem nézett, összeráncolt homlokkal, de vigyorgott. Bella éppen kilépett a konyhából és rám mosolygott mikor meglátott.
- Jó reggelt! – üdvözöltem.
- Neked is, Ivy! – viszonozta. – Gyere sütöttem neked valamit.
- Oh, megyek. – már ott is voltam a konyhában. Palacsinta… az nem rossz. Leültem. – Köszi.
- Nincs mit.
Edward is itt volt a konyhába a pultnak támaszkodva. Mikor ránéztem intett.
- Helló!
- Oh szia! – köszöntem neki és ettem tovább. – Alex hová ment?
Edward arcán egy mosoly suhant át, csak aztán válaszolt.
- Elment elintézi valamit.
- Ja, nekem is mondott valamit róla. – bólogattam evés közben.
- Boldognak tűnt. – jegyezte meg Renesmee aki akkor lépett a helységbe. Bella feltűnően köhintett és a vér az arcomba tódult.
Csak bólogattam és gyorsan megköszöntem a reggelit. Odavittem a tányért Bellának. Felajánlottam, hogy mosogatok, de ő visszautasította. Mint mindig.
- Feljössz velem a szobámba, Ivy? – kérdezte Nessie.
- Persze! – bólogattam és már rohantunk is fel. Két fél vámpír csaj.
Nessie benyitott a szobája ajtaját. Minden sárgában játszott, egy nagyobb fajta ágy volt az ablaknál, és egy íróasztal mellette. A szobában hatalmas szekrény. Sejtésem szerint azt is Alice töltötte fel
- Szép szobád van! – jegyeztem meg.
- Kösz. – Nessie felkuporodott az ágyra és mutatta, hogy üljek mellé. Szót fogadtam és leültem.
- Szereted Alexet igaz? – mosolygott rám és én megint elpirultam.
- Nagyon. – vallottam be.
- Én is Jacobot. – bólogatott. – Szerintem ő is engem, de én még nem akarom elhamarkodni…
- Biztos, hogy szeret. – bizonygattam. – De ha egyikőtök sem kezdeményez, akkor ez egy jó darabig így lesz.
- Mit csináljak, hogy a tudatára adjam? – kérdezte.
- Valld be neki! – feleltem. – Csak meg kell találni a megfelelő alkalmat.
- Írok egy forgatókönyvet hozzá. – viccelt Nessie és kibámult az ablakon. – Ti már jártok is nem?
- De igen. – bólintottam. – Te sem tudod, hogy pontosan hová ment Alex?
- De tudom! – mosolygott huncutul. – De hülye leszek elárulni! Meglepetés!
- Nekem? – mutattam magamra.
- Aha. – vigyorgott. – De ne mond meg hogy utaltam rá, jó? Apa nem örülne. Alice meg aztán pláne nem. – megjátszott félelemmel nézett rám.
- Nem szólok egyikőjüknek se. – mondtam. – De mire utaltál?
- Ennél többet nem mondok. – Eljátszotta, ahogy lelakatolja a száját.
- Jó értettem. – megadóan feltartottam a két tenyerem. Közben törtem a fejem mit tervezett Alice.
- Légyszi felejtsd el, amiről beszéltünk! – könyörgött. - Akkor nem lenne meglepetés!
- Oké. – sóhajtottam. – Beszéljünk valamiről! Mondjuk…
Odalentről Alex hangja szűrődött fel és a szívem felgyorsult, majd egy mosoly terült szét az arcomon.
- Megjött Alex. – közölte Renesmee vigyorogva. – Gyere, menjünk le!
Csak bólogattam és együtt mentünk le a földszintre. Alex valóban ott állt lent. Edwarddal beszélgetett.
- Alex, szia! – rávetettem magam, mintha legalábbis egy napja nem láttam volna. – Áruld el hol voltál!
- Nem lehet! – a mutatóujját az ajkamra tette a másik kezével pedig eltűrte a hajamat a fülem mögé. – Meglepetés lesz!
- Áruld el! – suttogtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Nem tudod kihúzni belőlem. – figyelmeztetett miután röviden megcsókoltam.
Körülnéztem. Sehol senki. Aranyosak. Visszanéztem és jelentőségteljesen felpillantottam a szobám felé.
- Egészen biztos. – hízelegtem és azt vettem észre, hogy már, nem is a titkot akarom megtudni.
- Azt hiszem! – játszotta a bizonytalant aztán erősen megcsókolt. – De nemsokára rájössz, esküszöm! – ígérte.
- Muszáj várnom? – suttogtam.
- Egy órácskát bírj ki! – mutatta a mutatóujja és a hüvelykujja között a kicsit.
- Veled menni fog! – kuncogtam és elkezdtem felfelé húzni. Engedte magát. A szobámba húztam és csókolni kezdtem. Hagyta magát, vissza is csókolt. Nekitámasztott a falnak, két tenyerét a falnak téve. Félre értelmeztem és nekiálltam kigombolni az ingjét, de megállított.
- Mi az? – mormoltam.
- Most ne. – suttogta. – Mindjárt mennünk kell Cullenekhez.
- Oh, rendben. – a kezeim csalódottan lehullottam az oldalamhoz.
- Héj, nézz rám. – kérte és felemelte az államat. – Megígérem, ha hazaértünk veled leszek jó?
A szívem meglódult. Egy halvány mosolyra húztam a számat. Megcsókolt aztán visszagombolta az ingjét.
- Gyere. – megfogta a kezemet és most lehúzott.
- Indulhatunk? – kérdezte Bella. Mosolygott.
- Persze. – bólogattam. – Bár fogalmam sincs miért, de nem baj! – megrándítottam a vállamat.
Renesmee rohant le a lépcsőn.
- Én is jövök! – integetett és már itt is volt mellettünk. Így hát elindultunk. Egészen a Cullen házig rohantunk. Mindig is szerettem rohanni. Jó volt száguldani. Ahogy a menetszél becsap az arcomba… mesés. Edward győzött, utána értem be én, utánam, Bella, aztán Alex és Renesmee döntetlenül. Nevettünk és Edward benyitott.
- Sziasztok! – hát persze hogy Alice futott elénk. – Boldog Születésnapot Ivy!
- Úristen! – hápogtam. El is felejtettem.
- Tudom, hogy már nem öregszel, de azért mégis! – mondta Alice. Feltűnt a többi Cullen is. Mind egyszer mondták:
- Boldog születésnapot!
- Köszönöm. – elpirultam, és Alex fél kézzel magához húzott. Rámosolyogtam.
- Na, gyere! – húzott Alice magával. – Ajándékbontás!
- Apám! – elvigyorodtam szégyenlősen.
- Milyen furcsa. - kacagott Alice. – Bella sosem rajongott az ajándékokért! Végre egy lány szereti. - Leültetett egy fotelba.
- Kezdem én. – csicseregte és átadott nekem egy zacskót – Örülni fogsz neki! Láttam!
Elvigyorodtam és éreztem, ahogy Alex odaül mellém. Belenéztem a zacskóba. Egy kis dobozka került elő belőle. Kinyitottam és egy ezüst nyaklánc volt venne. A medálja egy szívecske volt egy rágravírozott felirattal:
Legjobb barát.
- Jaj, köszönöm szépen Alice! - átöleltem.
Alex segített felcsatolni a nyakamba.
- Kösz. – motyogtam.
- Én jövök! – mondta Renesmee. – Én nem látom, előre mit szólsz hozzá, de remélem tetszeni fog! – egy zacskót adott a kezembe. kibontottam és egy olyan karkötő került elő belőle amire a nevem volt írva.
- nagyon aranyos vagy! – mosolyogtam átöleltem őt is. – Köszi!
Renesmee zavarában odébb állt. Esme került sorra.
- Ezt én készítettem, és remélem, tetszik! – mosolygott rám melegen. – Tessék. – átadott nekem egy zacskót. Abban egy póló volt, ami kötött volt. A nevem állt rajta.
- Nagyon tetszik! – mondtam és megnéztem jól. – Ügyes vagy!
- Köszönöm.
Carlisle következett.
- Ezt szintén én csináltam, de én érdekesnek találtam. – átadta a zacskót. Egy könyv került elő belőle. A címe: Cullen’s
Felnéztem rá és ő bíztatóan bólintott. Kinyitottam a könyvet. Az egész családjának az élete le volt írva. Tátott szájjal néztem fel rá újra.
- Köszönöm szépen. – hebegtem. – Erre semmi képpen nem számítottam. – Ki fogom olvasni.
- Ebben biztos vagyok bólintott Carlisle és félreállt.
- Hadd jöjjünk mi – lépett elő Emett. - Gyere Ivy,
- Menjek? – csodálkoztam. – Mekkora?
- Ó hát…
- Eme4tt inkább ne kezdj bele! – könyörgött Edward. – Annyit mondanék, hogy ezt Emettől és éntőlem kapod! Szerintem tetszeni fog!
- Ó rendben! – mondtam és kezdtem izgulni.
Emették a garázs felé vezettek. Megállítottak az ajtóban és ünnepélyesen kinyitották. Leléptem a lépcsőn és megpillantottam egy csodás metálszínű Volvót. csak bámultam rá és kicsit közelebb mentem. egy szót se bírtam kinyögni. Magam is megbotránkoztam azon, amit tettem. Edward nyakába ugrottam és ő csak nevetett. Pirulva odamentem Emetthez és őt is átöleltem. Alex mosolyogva állt az ajtóban.
- Látod ezt? – mutattam a kocsira.
- Nem tudod ő vak. – viccelődött Emett.
- Hú de vicces Emett! – nézett rá Edward. – Látod, hogy nevetek?
- Ugyan már…
Visszamentünk és mindenkitől megkaptam még az ajándékomat. Alex volt az utolsó. Megfogta mindkét kezemet és felállított5 a fotelből.
Ott álltam és mosolyogtam várva a fejleményeket. Aztán mikor féltérdre ereszkedett a szívem meglódult.
- Evelin Brest. – kezdte mosolyogva és én levegőt sem vettem. – Ameddig csak élek, te leszel az, akit szeretni fogok! Hozzám jössz feleségül?
Hirtelen minden szó a nyelvemre tódult volna, de attól tartottam, hogy egész nap itt várhatnának, míg befejezem, szóval csak ennyit mondtam:
- Igen.
Alex még szélesebben elmosolyodott és elővett a belső zsebéből egy gyűrős dobozkát. Kinyitotta és az ujjamra húzta. Csak akkor néztem meg a gravírozást: Az életemnek
Csak álltam és néztem a gyűrűt aztán mikor Alex felállt odaléptem hozzá és megcsókoztam. Ő pedig mikor elszakadtunk a derekamnál megfogott felemelt és kettőt pörgetett rajtam.
- Szeretlek! – mondtam neki és ő eltűrte a fülem mögé a hajamat.
- Én is szeretlek! – mosolygott és a derekamnál fogva magához ölelt.
- Úristen! – sikkantotta Alice és előre futott. – Ez annyira csodás!
Mindenki egyszerre kuncogott fel. Renesmee odajött hozzám és a fülembe súgta:
- Alice arra vár, hogy megkérd, rendezze meg az esküvőtöket!
- Óh. – esett le. – Értem. Alice…
- Tessék? – nézett rám ártatlan arccal.
- Megszerveznéd az esküvőnket?
- Ó micsoda megtisztelés! – örvendezett. – Honnan tudtam!
- Nem is tudom. – nevetett Renesmee és én nagyon-nagyon boldog voltam!
Remélem hogy tetszik! Nem tudom mikorra lesz következő fejezet!
Szia!
VálaszTörlésElolvastam ezt a fejeztet, mert írtál a chatembe. Nagyon tetszik, bár nem túl sokat tudtam leszűrni... Ivy nevű, félvámpír csaj, akinek van egy Alex nevű pasija, és épp most kérte meg a kezét. Bella már vámpír, merthát nessie is itt van, és Ivy-nek most ünnepelték a szülinapját. :)
Ügyes vagy!
Sok sikert!
Puszi: Wedó