Árnyak
Reggel mire Jess felébredt, felöltözött és rendbe szedte magát mindenki más az udvaron volt. Kinyitotta az ablakot a földszinten és kikönyökölt. Anyja Bennel a kezében szurkolt Roy-nak, aki éppen azon dolgozott, hogy beindítsa a traktor motorját.
- Ne add fel szívem! – kiabálta Denise. – Gyerünk.
A motor beindult és a kis kéményén át fekete füst kezdett el kóvályogni.
- Ez az! – ujjongott Denise. Jess elmosolyodott.
- Sikerült pacsit! – tartotta fel a tenyerét Denise Bennek, aki belecsapott. Roy ment egy próbakört a traktorral aztán visszaállt vele a helyére. Még látta, hogy Jess lehúzza az ablakot és remélte egyszer sikerül túltennie magát a dolgon. Lepattant a traktorról és még piszkálgatott ott valamit mikor hirtelen megcsördültek a felakasztott szerszámok. Odanézett és megállította a kezével az egyik igen mozgó vasat. Aztán összeráncolt homlokkal visszafordult a gép felé, mikor…
- Roy Solomon? – kérdezte valaki a háta mögül. Megpördült az ismeretlen hangra. Egy ősz férfiöltönyben állt ott. Egy borítékot szorongatott. – Colbrick Price a Belton banktól.
- Oh. - Roy kissé fellélegzett. – Jó napot!
- Szóval, az apja is napraforgót termesztett. – jegyezte meg a férfi.
- Igen. – bólogatott mosolyogva Roy. – Még Turec megyében. Nem messze innen nőttem fel…
- Értem. – nézett rá a férfi, a szemét levéve a házról. – Nézze. – Roy felé nyújtotta a papírost. – Tudom, hogy már beköltöztek de… de van itt egy ajánlat, ami gondolom, érdekelné. – felmutatta a levelet. Roy tekintete a papír és a férfi közt cikázott.
- Ez a hely eddig csak porosodott, míg ön meg nem vette. – magyarázta a férfi. – Erre, ahogy lenni szokott, egy másik fél is érdeklődik iránta. – Roy bizonytalanul átvette a papírt. – A jó hír hogy megadják, amit ön fizetett és ég plusz tizenöt százalékot.
- Öhm… - Roy most a házukra pillantott és visszaadta a levelet Mr. Price-nak. – Most érkeztünk… és őszintén…– leakasztotta egy szögről az ingjét és belebújt. – a családomnak most pihenésre lenne szüksége. – ez részben igaz volt részben nem.
- Nos… itt vannak a részletek. – nyújtotta újra Roy felé a papírt a férfi. – Hívjon, ha érdekelné!
Roy már tudta, hogy ez nem fog megtörténni, de azért átvette a borítékot és biccentett.
- Kösz, hogyne. – egy kis mosoly erőltetett az arcára aztán zsebre tette a papírt, majd nézte, ahogy a banktól jött férfi továbbáll.
A házban közben takarítás folyt. Jess a szobája ablakát mosta le észre sem véve hogy időközben – isten tudja hogyan – egy kisgyerek rajza is került a kiscsibe mellé.
Denise a szomszéd szobában, a hálójukban rakta rendbe az ágyat, amikor ben épp betotyogott az ajtón.
- Szia Beni! – mosolygott rá Denise. – Már is megyek!
Az anya megfogta a pokróc két sarkát és meglibbentette a paplant, hogy az elrendeződjön az ágyon. Abban a pillanatban Ben olyasmit látott, amitől mindenki sikítozásban tört volna ki. A takaró alól egy véres láb látszott ki, mintha egy ember a takaró alatt állna. Denise dudorászva rendezgette még a pokrócot az ágyon, és ez arra utalt, hogy ő semmit sem vett észre.
- Gyere Ben! – felvette, hogy kivigye játszani a fiát, de észrevett egy foltot a falon, ami gyanakvásra adott volna okot, de Denise betudta annak, hogy egy folt, csupán amit az okozott, hogy a ház sokáig állt üresen. Így hát újra letette Bent és nekiállt takarítani a falat.
A ház már többé-kevésbé tiszta volt mikor esteledett. Jess nem sokat aludt előző éjjel, úgyhogy már hét órakor rátört az álmosság. Vacsora után csak gyorsan letussolt és jó éjszakát kívánt szüleinek, puszit adott Bennek és felment a szobájába hogy megint sírjon egy sort, aztán álomba merüljön.
Roy tovább maradt fent. Denise is elég álmos volt így miután lefektette Ben-t lezuhanyozott és ment aludni. Roy viszont bevállalta a mosogatást is. miután végzett még be akart nézni Benre. Felkapcsolta a folyosói Villanyt és halotta hogy a szobából halk, gyerek kacaj jön ki. Összeráncolt homlokkal ment be a szobába. Csak akkor látta, Ben nincs a kiságyában. De ez még nem volt minden. Ben nevetett és mintha valamit próbálna elkapni úgy járkált a szőnyegen. Roy csodálkozva nyomta fel lámpát. Ben erre megállt és mintha keresett volna valamit.
- Ben? – szólongatta Roy. Ben odafordult apja felé.
- Hogy másztál ki a kiságyból? – kérdezte mikor odaguggolt hozzá. – Azt hittem… - azt akarta mondani azt hittem anya lefektetett, de egy hang, ami valahonnan fentről jött beléfojtotta a szót. Biztos Jess az. Hozzá is be kéne néznie. – gondolta éppen aztán visszafordult fiához. – Gyere, lefektetlek. – felemelte és betette a kiságyba.
- Most már próbálj meg aludni, jó? – adott neki egy puszit és leoltotta a villanyt. – Aludjál!
Pedig Ben elmondta volna, hogy nem önmagától szállt ki az ágyából…
Reggel, Jess már nyolckor fent volt. Felvett egy farmert és egy fehér pólót és miközben fésülködött elindult le a lépcsőn. ben úgy tűnt még aludt.
- Jess! – szólította meg apja, aki épp a fürdőszobából jött ki. – Mit szólnál hozzá, ha ma bejönnél velem a városba? Napraforgó magot akarok venni.
Jess villámgyorsan átgondolta a helyzetet. Legalább kiszabadulhat innen.
- Aha! – bólogatott egy kis mosollyal. – Megreggelizek és mehetünk.
- Én meg addig lezuhanyozok. – mondta Roy és visszavonult a fürdőbe. Jess még mindig mosolygott mikor leért a konyhába.
- Szia! – köszönt Denise. – Jól aludtál?
- Eléggé. – hazudta Jess.
- Csináltam neked reggelit. – mutatott egy tányérra a pulton, Denise, amin pirítós volt.
- Oh, kösz. – Jess elvette a tányért. – Ben még alszik?
- igen. – bólintott Denise.
A reggelje maradékát csendben fogyasztotta el. Aztán Denise elment mosdóba így a saját tányérját ő mosta el. Apja már kint várt rá.
- A francba. – morogta a zsebeiben turkálva.
- Mi az apa? - kérdezte Jess.
- A kocsi kulcsot nem hoztam ki. – mondta. – Beszaladsz érte? Az asztalon van.
- Persze. – Jess már fordult is vissza a házba. Denise addigra rám a konyhapultot takarította. Jess meglátta a kulcsot és elvette az asztalról.
- Mit csinálsz? – kérdezte Denise. Jess ránézett.
- Megyek a városba. – egy kicsit elmosolyodatott, hogy mutassa már aktív dolgokban.
- Nem hiszem Jess. – csóválta a fejét, Denise. Jess arcáról lehervadt a mosoly. – Add ide a kulcsokat!
- Nincs itt? – hallatszott Roy hangja. Épp jött befelé. – Pedig az előbb még nálam volt.
Jess apja kezébe nyomta a kulcsot kicsit rámosolygott. Aztán otthagyta őket.
- Jess! – szólt utána Roy mire Denise lehorgasztotta a fejét. Roy értetlenül odafordult.
- Mi van vele? - kérdezte.
- Én voltam nem ő. – motyogta Denise. – Azt hittem elviszi a kocsit.
Roy sóhajtott.
- Ne ostorozd magad miatta. – mondta békítően. – Amúgy a fiad tegnap este kimászott a kiságyból!
Denise felkapta a fejét.
- Ez új. – mosolygott.
- Az. – Roy kigombolta az ingjét. – Ahogy az is, amit csinálni fogok, ha végeztem odakint. – közelebb ment a feleségéhez.
- Újítasz mi? – kuncogott Denise.
- Bizony. – mormolta a férje. – Hová is tettem a gaza szótárt. – megcsókolta Denise-t, aki még mindig nevetett.
A városba tíz perc alatt értek be. Apja beállt egy parkoló helyre és bementek a takarmányboltba. Még Roy sorba állt a pultnál Jess a hirdetőtáblára nézett. Egy hirdetésen akadt meg a táblán, ami közvetlenül a véradás reklámja alatt volt: A ROLINS CSALÁD HÁZA ELADÓ! Egy kép is volt a családról. Egy anyuka két gyerekkel.
Jess elfordult, miközben apja sorra került.
- Nem baj, ha én egy kicsit körülnézek? – kérdezte és az ajtó felé ment. Roy bizonytalanul felé fordult.
- Öhm…
Jess elmosolyodott mire apja bólintott.
- Menj. – mondta. – De ne menj túl messzire!
Denise letette bent egy székre és kirakta neki a zabpelyhét, miközben ő mosogatott. Ben hirtelen valamit hallott a háta mögül. Maga elé tette a kanalat mire abban valamiféle ember tűnt fel. Hátranézett, de addigra sehol senki. újra visszafordult és újra belenézett a kanálba. Egy igen furcsa, már félelmetesnek kinéző ember állt mögötte. Mire Ben hátrafordult épp látta, ahogyan az felmászik a falon. Lemászott a székről és elindult utána. Mintha azt akart volna, hogy kövesse. Ment. Egyszer csak befordult jobbra és Ben is arra fordult. Lenézett. Ő észrevette a karmolást az ajtó előtt. Túl kicsi volt, de talán felér az ajtóig. Kinyújtotta a kezét felfelé, miközben, Denise tovább mosogatott. Ben hallotta, hogy az ajtó túloldalán suttognak. Összeráncolt homlokát és még nyújtózkodott. Denise ránézett Ben megüresedett székére. Elindult utána, miközben Bennek már csak pár centire volt az ujja a kilincstől. És akkor egy sikítás hangzott fel a túloldalról.
- Beni! – mosolygott Denise és felkapta. – Héj?
Ben egy kis mosolyt csalt az arcára, de még mindig az ajtót nézte.
- Mit nézel? – kérdezte Denise és követte Ben tekintetét. De nem volt ott semmi. – Gyere! Meg se etted a müzlidet.
Elindult vele a konyhába.
- Apa mondta, hogy kimásztál a kiságyból. Tényleg így volt? Teljesen egyedül?
Jess elért egy kosárpályát. Fiúk játszottak ott. Két lány a ház falánál ült és vigyorogtak. Jess bement a pályára és akkor vette észre, hogy a kosárlabda felé pattog. Amikor közel ér hozzá elkapta. Az egyik fiú odalépett hozzá és kinyújtotta kezét a labdáért.
- Segítesz? – kérdezte, mire Jess odadobta neki a labdát.
- Kösz. – mondta a srác és célzott a kosárpalánkra, de messziről elkerülte a kosarat. Jess féloldalasan elvigyorodott, a fiú pedig elhúzta a száját. A többi srác csak nevetett rajta.
- A csukó a lényeg. - motyogta a fiú és Jess felé fordult. – Bobbie vagyok! – kinyújtotta a jobbját a lány felé.
- Én Jess. – Jess megrázta a fiú kezét.
- Isten hozott Észak – Lakoltában. – vigyorgott Bobbie. – Chicagói vagy, ugye?
- Igen, de honnan… - Jess bizonytalanul nézett rá. – honnan tudod?
- Kisváros. – nézett körül Bobbie. – Mindenki tud minden. Ezt ne felejtsd el!
Jess bólogatott és kinézett az útra.
- És mivel ütitek el itt az időt? – kérdezte.
- Hát ezzel, amit látsz! – körülmutatott a pályán.
- Klassz. – bólogatott vigyorogva Jess.
Bobbie átvette egy sráctól a labdát és Újra dobott. De megint nem sikerült. Jess elfojtott egy mosolyt.
- Megpróbálod? – nyújtotta felé a labdát Bobbie.
- Aha. – bólintott Jess és dobott. Bement.
- Te lealázol! – nevetett Bobbie.
- Hát a csukló a lényeg. – mondta Jess.
- Játszottál Chicagóban, mi?
- Hát régen még a gimiben. – mesélte Jess.
- Igen? – csodálkozott Bobbie. - És az óta? – tapsolt egyet hogy adják neki a labdát, mire odapasszolták neki.
- Nem tudom… csak úgy más kötött le. – magyarázta Jess.
- Hát az itteni lánycsapat gáz. – fintorgott Bobbie és újra kosárba dobott, de a labda visszapattant a palánkról.
- A fiú se jobb, ha benne vagy. – csúszott ki Jess száján és elsétált a padig. Bobbie követte. Először csak állt.
- Ha megunod a semmittevést a farmon. – kezdte és leült mellé. – én leugorhatok érted, hogy együtt unatkozzunk. Valahol máshol…
- Ja, talán. – bólintott Jess, mire felhangzott egy duda hangja a hátuk mögül. egy emberként fordultak hátra. Roy volt az.
- most mennem kell! – közölte Jess és felállt.
- Akkor majd találkozunk. – mondta Bobbie.
- Ja. – mosolygott Jess és odament a kocsihoz. Már pont nem hallotta, ahogy Bobbie ezt mondja:
- Örvendtem.
Beült az anyósülésre és apja elindult.
- Ki volt az a gyerek? – kérdezte apja, ahogy kiértek a városból.
- Csak egy srác. – felelte Jess vállat vonva.
- Helybéli? – kérdezett rá Roy.
Jess ránézett és megforgatta a szemeit.
- Nem csak kosarazni jár ide. – mondta.
- Elkérdez a számát?
- apa. – szólt rá helytelenítően Jess.
- Ha vissza akarsz menni, vagy zavar, majd én…
- Apa. – mondta fennhangon Jess és hitetlenedbe az ablak felé fordult.
- Szerintem lenne miről beszélnetek anyával, ha próbálnátok. – jegyezte meg Roy, de Jess csak hallgatott. – Mind itt vagyunk, Jess. – a lány erre egy kis mosollyal felé fordult Roy pedig végigsimított a haján.
Ekkor értek oda a földúthoz, ami a házukhoz vezetett. Roy befordult és leparkolt a ház előtt. Mindketten kiszálltak és Roy felnyitotta a csomagtartót, hogy kivegye a magokat.
- Én megnézem segíthetek-e anyának. – mondta Jess.
- Oké. – bólintott Roy mosolyogva, Jess pedig bement. A konyha ajtajánál nekidőlt a falnak. Anyja éppen a falat takarította.
- Milyen a város? – érdeklődött Denise.
- Kicsi. – foglalta össze Jess.
- Nézd, Jess nagyon sajnálom, ami történt. – mondta én őszintén nézett lányára.
- Semmi baj. – mosolyodott el Jess. – Segítsek valamit?
- Jó lenne, ha levinnéd azokat a dobozokat a folyosóról. – mutatott az irányba Denise.
- Jó és hová? – kérdezte Jess.
- a pincébe jó lesz! – mosolygott Denise.
Jess bólogatott és elindult és még épp hallotta, ahogy Denise utána kiált:
- Kösz!
Roy a második adag magért ment a kocsihoz. Kivette a magokat és mire visszafordult ijedtében majd kiejtette a zacskó a kezéből. A bankos férfi állt ott.
- atya ég. – sóhajtotta. – Erről szokjon le!
- Sajnálom, ha megleptem. – szabadkozott a férfi.
- Mit akar?
- Érdeklődnék, hogy átnézte-e az ajánlatot. – magyarázta.
- Megpróbáljuk itt. – rázta a fejét Roy. – Maradunk. És ha nem bánja dolgom van.
A férfi elmosolyodott.
- Persze. – bólintott. – egy farmon mindig ok a munka. Viszlát! – Azzal sarkon fordult és elindult az autója felé. Roy homlokráncolva nézett utána.
Jess felvette az egyik dobozt és a pinceajtóhoz ment vele. Ez volt az az ajtó, ami a legutóbb nem nyílott ki. Nekitámasztotta a dobozta a falnak, hogy az egyik kezével a kilincshez nyúljon. Az ajtó még mindig zárva. Jess letette a dobozt és két kézzel próbálkozzon, de mire visszafordult az ajtó résnyire nyitva volt. Összehúzott szemöldökkel nyitotta kijjebb. Egy lépcső volt ott. Tehát ez a pince. – gondolta savanyúan és újra felvette a dobozt, felnyomta a villanyt majd elindult vele lefelé. Letette a lépcső mellé és kinyitotta az a kétszárnyú ajtót, ami az udvarra vezetett. Kinézett aztán visszafordult és akkor megakadt a szeme valami fénylő tárgyon. Leguggolt és látta, hogy valamiféle lánc van becsúszva a két padlódarab közé. benyúlt és kihúzta. Egy nyaklánc volt, a medálja kinyitható. vagy órát rejtetett vagy valami mást. Jess ki akarta nyitni, de azt nem lehetett. Ekkor megmozdult valami Jesstől nem messzire. A lány felállt a farzsebébe süllyesztette a láncot és odament megnézni mi az. Valami feketeség volt ott. Igen furcsa alakja volt és Jess mindenképpen szerette volna tudni, mi az. De kézzel, azért nem mert hozzáérni. Körbenézett és látott egy kis fadarabot. felvette és lassan közelített felé. Mikor a fadarab hozzáért a varjú károgva felrepült és Jess sikkantva hátrahőkölt. A madár tett egy kört a pincében és kirepült az udvarra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése