2010. február 21., vasárnap

Újabb idézetek tőlem

Nekem, ha valaki azt mondja, hagyjál, én hagyom, mert tudom, mikor nem vágynak a társaságomra. Ezt sajnos néhányan nem tudják...

Az emberekben általánosságban van kitartás. Vagy legaábbis van mellettük valaki aki bíztatja őket.


Mikor pár év múlva már arra sem emlékszünk hogy kik voltak az osztálytársaink, jó lenne egy kapu, amin keresztül, újra beléphet abba közöségbe.

Mjindenki érezte már úgy hogy valami történni fog. Csak nem mindegy hogy beteljesül-e.

Az emberek többségének van egy álma, de a mergvalósításhoz, már nem veszik a fáradtságot.


Az élet fájdalmakból és vidám pillanatokból állnak, csak értékelni kell őket.




Aki eddiog egy "buborékban" élt és egszer kipkkad a buborék, az egszerűen el fog veszni a nagyvilágban.

Varázsolni, sajnos senki sem tud, de minden percet varázsletossá tehetünk, ha nagyon akarjuk.


mIndenkiben vannak, hibák. Nem létezik hogy Jézus tökéletes lett volna.

Amikor várunk egy napot, egy időpontot, mindig lassan telik az idő. Erre vamn egy egyszerű megöldás. Azokat a várakozó peerceket, is jóvá kell renni, hogy gyorsabban teljenek.

Furcsa, hogy mikor jól mulatunk, csak úgy repül az idő, és mikor valami kellemetlen, vagy unalmas jelebnet kövbetkezi olyan lassú hogy majd elalszunk. Bárcsak fordítva lenne...


Nagyon kevés az olyan ember aki tükörbe néz és azt mondja: Ez így jó. az embereknek ez-az nem tetszik magán. Az már egy más kérdés hogy mit mutat.


Ha a kedvesség és az önzőség összetalákozik akkor féltékenység lesz belőle.
Az életben mindig lehet olyan utat találni, amin még senki sem járt. Attól függetlenül, hogy nekünk kell kitaposni...

Mások a nézeteink, mert mint mások vagyunk.


Szerencsére az emberek különböznek egymástól.
A hibáinkra gykran azután jövünk csak rá, miután már következménye lesz.


Nem tudom, miért várjuk el maggunktól, hogy jobbak legyüönk, ha mi nem teszünk érte semmit sem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése